„Minden hazafira jut egy elfelejtett, egy kirekesztett, egy meg nem álmodott.” A haza nem metafora vagy szimbólum. A haza az a hely, ahol élünk, a szorongató valóság, a tömeg, a hatalom és az egyén egyenlőtlen küzdelmének színtere. Ahonnan az egyetlen kiútnak a menekülés tűnik. Ám ha az emigrációban még a nyelv is elveszik, mi marad a hazánkból, az identitásunkból? Egy pofon a tornateremben. Egy kórházi trauma. Egy cinikus mosoly a pult mögött. Egy megszégyenülés. Egy idegenné válás. Egy újrakezdés illúziója. Schilling Árpád első könyvének lendülete felkavar, és arra kényszerít: teremtsük újra a kapcsolatot egy látszólag már teljesen kiüresedett témával.