Az utcanevek, akár a szobrok, emlékművek vagy a jeles épületek a közterek olyan elemei, amelyeket rutinszerűen használunk tájékozódási pontként. Éppen hétköznapi gyakorlatokba ágyazott mivoltukban rejlik az utcanevek és a köztér egyéb szimbólumainak ereje, amellyel könnyen a politikai és ideológiai változások játékszerévé válnak. A 20. század gyakori határ- és rezsimváltozásai következtében magyarok milliói életük során akár többször is átélték, hogy ugyan sehová nem költöztek, de településük vagy utcájuk neve és annak írásmódja mégis megváltozott. A kötet Beregszászon és Nagyváradon vizsgálja a köztér birtokbavételére, valamint a köztérben való láthatóságra irányuló hatalmi politikákat, az ezekkel szemben megfogalmazódó és a városi térben kifejezésre jutó szimbolikus térhasználatokat és térfoglalási eljárásokat. A kutatás a 19. század végétől a 21. század első évtizedéig tartó, csaknem fél tucat államhatár- és rendszerváltást hozó periódust öleli fel. Erőss Ágnes az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és földrajz szakán diplomázott. 2018-ban szerzett doktori fokozatot az ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskolájában. 2007 óta az MTA Földrajztudományi Intézet (jelenleg HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézet) kutatója, 2019 óta tudományos munkatársa. 2018–2019-ben a Varsói Egyetemen, majd 2021–2022-ben az Opolei Egyetemen végzett posztdoktori kutatásokat. 2023-ban elnyerte az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját. Kutatási területe az emlékezet(politika) térbelisége és a hatalom szimbolikus térhasználata, amelyet elsősorban a kulturálisan sokszínű Közép-Kelet-Európában vizsgál.