Böröcz József társadalomtudós, a New Jersey-i Rutgers Egyetem tanára angolul írta meg sajátos emlékezését, amely két szempontból is egyedi. Egyrészt, mert olyan memoár, amelyben nem csupán a maga emlékeit, hanem és főként az édesapjáét idézi meg, mintegy helyette írta meg; másrészt a történéseknek két helyszíne van, a budapesti Váci utca szerényebb déli fele, valamint a Kínai Népköztársaság. A szerző 1956 februárjában született, néhány hónapos csecsemő volt, amikor édesapja az év szeptemberében több hónapos kínai vendégszereplésre utazott, mint a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese tánckarának vezetője. Édesanyja a kisgyermekkel magára maradt a forradalom kritikus napjaiban, miközben férje és társai rádió segítségével próbálták követni a hazai eseményeket.