A memoár címe világosan utal arra, hogy szerzője rendkívül változatos, tapasztalatokban gazdag életutat járt be. Torzsa István négy évtizedig állt a magyar külügy szolgálatában, a rendszerváltozás előtt is, után is aktív volt, miközben föllépdelt a diplomáciai ranglétra minden fokára, a beosztott hivatalnoki munkától a nagyköveti tisztségig. Emlékezését az általános iskola első osztályába lépésétől kezdi; megidézi dabasi gyermekkorát, budapesti középiskolás éveit, majd moszkvai egyetemi tanulmányai korszakát. A fiatalember még középiskolás korában elhatározta, hogy diplomata lesz, ettől kezdve életének minden döntésével ezt a küldetésérzést szolgálta; 1978. augusztusától nyugdíjazásáig állt a magyar külügy szolgálatában.