Vecsernyés Imre kisprózáinak világát az aprónak tűnő, de fajsúlyos események, a futó gondolatok, az emlékképek, a sorsszerű fordulatok, a váratlan asszociációk sűrű szövedéke jellemzi, amelyet lírai, látomásos szövegrészek beékelése tesz intellektuálisan és esztétikai szempontból még érdekesebbé. Műveit a drámai tónus, az érzelmi feszültség, az úgynevezett „egzisztenciális légszomj” egyéníti, miközben ezt a világot belengi az elmúlás, a gyász szomorúsága, az emlékezés melankóliája, az emberi sorsok kiszámíthatatlanságának, törékenységének evokatív ábrázolása. Stílusa a tömörségével kifejező erejű, amely rugalmas intenzitással közvetíti az író olykor csapongó gondolatait.