A törpelelkű vagyongyarapítóétól az ország érdekeit és lehetőségeit is felismerő nagypolitikuséig három jellemet rajzol meg Ballai László: Werbőcziét, Dózsáét és Fráter Györgyét. A tablók hátterében Szapolyai, az antikirály és Ferdinánd, a Habsburg machiavellizmus reprezentánsa, akik egymással civakodva a trónért mérhetetlenül megnövelték Magyarország szenvedéseit, amelyre már kitátotta torkát az oszmán Mammon. A Hármas könyv stílusbravúr, mindegyik kisregénynek más a nyelvezete, vándorló motívumai új és új értelmet nyernek, görbe tükreiben saját korunkra ismerhetünk: „minden sátorból, még a föld alól is elősereglik a hívők siserahada, ajkukon Allah akbar, vagyis az Isten hatalmas, mintha e mérhetetlen indulatba beleremegne a föld is, minálunk nem így dicsérik az Urat, kicsinynek éreztük magunkat ezzel az irdatlan tömeggel szemben, amely lebírhatatlannak tűnt, és egy intésre mozdult, a mi kis országgyűlésünk a jól bejáratott nemzeti szövegek dacára, vagyis hát pont azok miatt mindig két vagy akár több farkasfalkára oszolt, amely a maga konca után lohol. Haj, szegény nemzetünk.”