"Az az igazság, hogy amikor leültem megírni a regényt, nem volt vesztenivalóm. Ezért írtam meg. Nemcsak frusztrált voltam (...) hanem boldogtalan is, olyan boldogtalan, mint még soha, és teljesen egyedül éreztem magam. (...) Ezért határoztam el, hogy írok egy regényt, amelyben szarok mindenre, és egyszerűen elmesélem, hogy vannak a dolgok." Mindez lassan húsz évvel ezelőtt volt, és Knausgård kihozta a maximumot a műfajból, amit talán nem túlzás állítanunk, hogy ő maga teremtett. A jelen - kis híján ezeregyszáz oldalas - hatodik kötettel bezáruló grandiózus, hatalmas ívet bejáró mű dokumentumfilmszerű, apró részletekben gazdag önéletrajz, amelyben a hiperrealista ábrázolásmód mellett a metafizikai dimenzió is megnyílik, miközben a lét titkait és a személyiség kialakulásának meghatározó tényezőit tárja föl.