A Kr. u. 79-ben vulkánkitörés miatt elpusztult, forró hamu és lapilli alá temetett Pompeiiben fennmaradt, gyakran erotikus színezetű falfirkák adták az ötletet Eszter Szabolcs most megjelenő erotikus történelmi kisregényéhez. A célja az volt, hogy a fennmaradt korabeli graffitik szövegét is felhasználva mutassa be, hogy "miképp éltek, ettek és közösültek az emberek a rég letűnt ókor világában". A kerettörténet napjainkban veszi kezdetét Rómában. A kamasz fiú, Fabio sétál hazafelé az iskolából, szívja a füves cigarettát, és közben bámulja azon ókori épületek romjait, amelyek mindig is lenyűgözték őt. Néhány nappal később, a vakáció beköszöntével barátjával, Gennaróval együtt eldöntik, hogy Nápolyba mennek, hogy megnézzék Pompeii fenséges romjait. Természetesen a romvárost is betépve tekintik meg, és eközben furcsa hallucinációk gyötrik: mintha már járt volna itt. Miután elájul, a kórházban beszámol - egyelőre - összefüggéstelen hallucinációiról, majd szülei hipnoterapeutához viszik. Ő hozza elő belőle azokat az emlékképeket, amelyek az ókori Pompeiihez kötődnek. A hipnózisban ugyanis előző életéből származó emlékeit meséli el, amelyeket ő, még Gaiusként jó barátjával, Aulusszal együtt a tragédia napján átélt, és azt a bizonyos felejthetetlen szexuális együttlétet Myrtisszel, a gyönyörűséges szőke prostituálttal, a bordélyház kőágyán... Az erotikus jelenetekkel tarkított, központozási hibákkal teli kisregény leginkább magánhasználatra ajánlott. "www.kello.hu © minden