1959 tavaszán a híres rendező, dramaturg Muharay Elemér fölkérte Csoóri Sándort, hogy írjon egy darabot falusi színjátszók számára. A költő olyan ballada-alapú színjátékot alkotott, amelyben fontos szerepe van a népzenének és a néptáncnak, miközben fölelevenít egy ősi balladai témát. Az alaptörténet szerint a gazdag bíró lányát nem akarják a kérőjéhez adni a társadalmi különbségek okán, ezért a fiú a bálban végkimerülésig táncoltatja a lányt; ha az övé nem lehet, másé se legyen. Csoóri ugyan a magyar népballada hagyományából indult ki, de hatással volt rá García Lorca Vérnász című darabja is, amelyben példát látott arra, hogyan lehet egy színpadi mű rusztikus és nemzeti karakterű a maga eredetiségében