Az előadóművészként is számon tartott Gy. Szabó András irodalomtörténészi érdeklődése a magyar literatúra kevéssé számon tartott, már-már elfeledett értékeire irányul. Innét adódik, hogy az e kötetbe beemelt húsz írásművet semmilyen tematikus szál nem fűzi össze. Ugyanakkor a dolgozatokat az olvasás adta élmény, a kutatómunka intellektuális izgalma és a hagyományvonulatok kimutatása hozza közös nevezőre. A kötet első, polemikus esszéjében (Hagyomány a mérlegen) az olvasási szokások drasztikus megváltozásának gondolatából indul ki, miközben értelemszerűen érinti napjaink magyartanításának problémáit, fölemlítve azt a didaktikai elgondolást, miszerint talán észszerű volna az irodalomtörténet időrendjét megfordítani, és a mától visszafelé haladva tanítani a régi korok irodalmát.