„Reggel úgy 5 óra felé kezdődött a völgyből a nagy lövöldözés. Miután látni nem lehetett, csak vaktában küldtük mi is a csomagot. Annyira el voltam merülve, hogy semmit sem láttam. Egyszerre csak látom, hogy a muszkák a jobb oldalon is felnyomultak, s velem egy magasságban lövöldözik a ködöket. Mellettem egy Csölesz nevezetű infanterista (gyalogos katona), akivel jobbra fordultam. Ő maga elé tette a rück sakot (hátizsákot), nekem nem jutott eszembe. Egyszer felemeli a fejét és látom, hogy szegény homlokon kapott golyót és fejbúbon jött ki. Az ölembe emeltem és törülgettem. Mikor felpillantok, az oroszok ott állnak a deckung szélén. Körülöttem mindenütt halottak. Egy-két megvadult még beléjük szúrja a bajonettét. Egy torz emberi alak bajonettet előre szegezve rohan nekem. Én rémülve kiáltottam az ő tisztjüknek: Herr officier lassensienicht! (Tiszt úr, ne hagyja!) Mire a tiszt rákiált az oroszra, nekem pedig németül mondja, hogy keljek fel és tegyem le a fegyvert.”