Rigó Máté monográfiája az első világháború és az azt követő összeomlás időszakát a magyar polgárság szemszögéből vizsgálja. A kötet egyik legfontosabb kérdése, hogy miként tudtak alkalmazkodni a gazdasági elit szereplői a háború, a forradalmak és a trianoni békeszerződés által előidézett drámai változásokhoz. Rigó Máté arra mutat rá, hogy a korszak története nem csupán veszteségek és összeomlások története, hanem az alkalmazkodásé, az újrakezdésé és a túlélési stratégiáké is. A szerző a vállalkozók, gyárosok és kereskedők életútján keresztül mutatja be, hogyan alakította át a háború a gazdasági és társadalmi viszonyokat. Külön figyelmet szentel annak, hogy a polgárság egy része miként volt képes profitálni a rendkívüli körülményekből, míg mások elveszítették korábbi pozícióikat. A könyv új megvilágításba helyezi Trianon történetét is, hiszen nem elsősorban diplomáciai vagy politikai eseményként, hanem a mindennapi gazdasági és társadalmi életet alapjaiban átalakító folyamatként értelmezi. A monográfia az országos eseményeket egyéni és családi sorsokon keresztül teszi átélhetővé, miközben árnyalja a korszakról kialakult hagyományos képet, merészen változtatja a mikro- és makrotörténeti perspektívát, hogy új megvilágításba helyezze a korszakot meghatározó eseményeket. A szerző széles körű levéltári forrásanyagra, vállalati dokumentumokra és személyes iratokra támaszkodik, így a kötet tudományos alapossággal tárja fel a gazdasági elit mozgásterét. Rigó elemzése egyszerre gazdaságtörténeti, társadalomtörténeti és mentalitástörténeti munka, amely új szempontokat kínál a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb korszakának megértéséhez. Rigó könyve két olyan területet állít egymás mellé, melyeket a világháborús határváltozások gyakran érintettek: Elzász-Lotaringiát és Erdélyt, s azt nézi meg közelebbről, hogy az adott térséget vezető gazdasági elit az új országban miként tudott túlélni, sőt gyarapodni.