Különleges könyvművet alkotott Szőcs Géza, újkori álnevén Carbonaro az idei Ünnepi Könyvhétre. A Jánosi Andrea csodálatos szín- és hangulatvilágú, a szöveg humorát és ízeit remekül visszaadó illusztrációival díszített kötet anyaga azonban már huszonéves. Ez az irodalmi és irodalomtörténeti szempontból is fontos kuriózum ugyanis a szerző Sziveri Jánossal folytatott beszélgetéseire alapszik, melyek során – 1989 és 1990 társadalmilag is zaklatott időszakában – a fiatalon elhunyt, s ekkoriban már nagybeteg, vajdasági költőnek erdélyi írótársa saját szülőföldjéről mesélt szinte meghatározhatatlan műfajokban, „hogy elvonja barátja figyelmét a gyászos gondolatokról élete utolsó hónapjaiban”. Szőcs Géza saját szavaival élve „lírai fabulák, transzilván abszurdok, szürrealisztikus kétpercesek” ezek a rövid történetek, melyeken keresztül a „tündér természetű” Erdély varázslatos, lebegő, megfoghatatlan mesevilága tárul elénk. De nem csupán az egyes „kétperceseknek”, hanem a huszonegy szöveg összességének is szinte definiálhatatlan a mibenléte. Fiktív útirajznak vagy visszaemlékezésnek is nevezhetjük őket, felnőtt meséknek – nyelvezetükben is mintha egy nagybeteg gyermeknek lennének elmesélve. Leginkább talán beszélgetőkönyvnek nevezhetjük a Ha polip szuszog Kolozsvárott első kötetét, hisz a történetek a két ember beszélgetéséből emelkednek közös mítoszokká, melyek – egyebek mellett a felfelé menet repülésérzetet adó lépcsővel, a kóbor macskákként kísértő, erdélyi fejedelmekkel, József Attila égő üstökével, Darkó Pista végzetes szőnyegével, a túrakocsinak használt hullaszállítóval, a krokodilszívű lánnyal vagy épp a sárkány barátnőjét megszöktető Szent Györggyel – letehetetlen olvasmányt jelenthetnek az Erdélyt ismerők és nem ismerők számára egyaránt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"