A nagy német filozófus úgy tartotta, hogy az állatok ösztönlények, nem tudják, mit miért tesznek, nem képesek mélyen átélni sem az örömöt, sem a szomorúságot. Ugyanakkor a túlfejlett intellektusú, hiperérzékeny Nietzsche zsigerileg átélte a lét nagy problémáit, annyira, hogy az már elviselhetetlen szenvedést okozott neki, és pszichotikus lett. Mint Justin Gregg írja: Nietzsche egyszerre kívánta, hogy tompa legyen, mint egy tehén, hogy ne kelljen a létről elmélkednie, és egyszerre sajnálta a tehenet, amiért olyan ostoba, hogy mitsem tud a létezésről. E példázattal jelzi, hogy a közfelfogás szerint óriási szakadék tátong ember és állat között abban a tekintetben, miként tapasztalják meg és értik meg a világot.