A Partiumban élő, amatőr verselőként indult G. Katona József az „igazi költők” színvonalán alkot: ráadásul az elmúlt negyed évszázad alatt kialakított egy sajátos versvilágot, amelyet röviden úgy lehet jellemezni: átmenet az elbeszélő költemény és a helyzetdal vagy szereplíra között; formai tekintetben meg félúton van a szabadvers és a finoman, bujtatottan ritmizált költemény között. Alapélménye a hátrányos helyzet, a hiányérzet, a vágyakozás; már gyermekkorárra úgy emlékezik, hogy kevesebbnek érezte magát a pajtásainál (Mese a félkarú pilótáról). Manapság mégis visszavágyik a múltba (Vakvágányon), és felnőtt fejjel szeretné megfejteni a mindenség titkait (Délibábos vers).