Andrea Bajani, a kortárs olasz irodalom meghatározó szerzője egy anya halálából kiindulva vizsgálja a családi kapcsolatok törékenységét, az elhagyatottság tapasztalatát és a múlt megértésének lehetőségeit. A történet elbeszélője, Lorenzo Olaszországból Romániába utazik, hogy részt vegyen édesanyja, Lula temetésén, akivel hosszú évek óta alig tartotta a kapcsolatot. Az utazás során a férfi fokozatosan felidézi gyermekkorát, szülei különválását és azt az időszakot, amikor anyja új élet reményében elhagyta Olaszországot. Lula vállalkozó szellemű, nyughatatlan nőként jelenik meg az emlékeiben, akinek ambíciói és személyes döntései egyre nagyobb távolságot teremtettek közte és fia között. A kilencvenes évek Romániája, a kommunista diktatúra összeomlását követő gazdasági átalakulás és a nyugati tőke megjelenése nem pusztán történelmi háttérként szolgál, hanem Lula sorsának és vállalkozói törekvéseinek meghatározó közegévé válik. Lorenzo a temetés körüli találkozások, az idegen városok és az anyjáról megismert részletek segítségével próbálja összeilleszteni egy olyan élet történetét, amelyből ő maga nagyrészt kimaradt. A regény visszafogott, töredezett elbeszélésmódja az emlékezés természetét követi, hiszen a múlt nem összefüggő történetként, hanem jelenetek, benyomások és sokáig elhallgatott sérelmek sorozataként tárul fel. Bajani különösen érzékenyen ábrázolja a gyermeki ragaszkodás és a felnőttkori neheztelés kettősségét, miközben nem kínál egyszerű erkölcsi ítéletet sem az anya, sem a fiú döntéseiről. A személyes veszteség története így a rendszerváltás utáni Kelet-Európa társadalmi változásainak ábrázolásával kapcsolódik össze, megmutatva, miként formálhatják a történelmi körülmények a legszemélyesebb emberi viszonyokat is.