Fekete Vince legújabb verseskönyve kozmikus léptékre emeli az emberi létezést és tapasztalást, de amikor a csillagokig, e távoli égitestekig merészkedik, be kell látnia, hogy számára nincs más, csak múltja és jelene. Verseinek nem a létezés fátyla mögött megbúvó Isten lesz a megszólítottja, noha jelenlétének költői érzékelése tagadhatatlan, nem a mindenséget uraló kozmikus erők, hanem az ember, az emlékek, a szerelem, a családi események, mindaz, ami a maga teljességében meghatározza az egyén mikrokozmoszát. Fekete Vince tudatos költő – nyitottan néz a semmibe, nem fél a végtelentől, számára a prímszámok rejtélye ekvivalens az emberi szív mélyén megbúvó érzésekkel. Kötetébe felvett verseit nem véletlen, hogy szigorú matematikai elvek, izgalmas kompozíciós eljárások mentén szervezte egymásba átfolyó szövegfolyammá.