Molnár Pál hatalmas, múlhatatlan szerelemnek nevezi könyvében a Mátrát. Mint írja, könnyű büszkének lenni Gyöngyösre, a szőlő és bor városára, amelynek elismertséget hoz a bő ezeréves borhistória, s amelyben otthon érzi magát az olaszrizling, színárnyalatot kap a pozsonyi fehér, a zöld veltelini, a kékfrankos, a szürkebarát. Az újságíró szerző kerek ötven évvel ezelőtt érettségizett a szülővárosában, a járási székhelyen, Heves megye Eger után második legnagyobb településén. S bár évtizedek óta Budapesten él, mégis örül, hogy nem kell elszakadnia ettől a várostól. A Féltett kishazák sorozatban megjelent, a Kairosz Kiadó által gondozott műben feleleveníti ifjúkorának meghatározó színhelyei. Ír a Barátok templomáról, ahol megkeresztelték, a Fő térről, ahol felnőtt, a Vachott Sándor utcáról, amelyen a nagyszülei laktak, a közeli Petőfi utcai házakról, a víztoronyról, az egyes iskoláról és a futballpályáról is, ahol, ahogy kötete előszavában fogalmaz, „szocializálódott”. Képet fest az akkori Orczy-kertről és az abban az időben a könyvtárnak is helyet adó Mátra Múzeumról.