Vajon mi vonz 30-40 segítséget kérőt és az őket szolgálókat, hogy meghallgassák, majd pedig megosszák egymással azt, amit az életükben hordoznak, és amit Istentől kaptak? Meglehet, ha kívülről érkezőként rátekintünk arra a világra, ahol a könyvben megjelenő igehirdetések – vagy a mi nyelvünkön: gondolatébresztők és bizonyságtételek – elhangzottak, akkor a képet elsőre kissé furcsának vagy éppen riasztónak látjuk. Az iszákosmentő misszióban nem igazán kényelmesek a székek, egy egyszerű teremben ülünk 3-4 héten keresztül, naponta többször is. Viszont egymáshoz kapcsol minket a sebeink gyógyulásának vágya, a belső változás igénye, és az, hogy más alapra helyezzük a kapcsolatainkat. Szeretnénk, ha a helyére kerülne mindaz, ami felszínre jön az életünkből. Az élet igéje, a mindennapjainkhoz kötődő gyakorlati üzenet teheti még vonzóbbá, hogy elolvassuk a könyvet, ízelítőt kapjunk a dömösi gyógyító hetekből. Isten szeretete így is képes kapcsolatot kezdeményezni közöttünk. Arra bátorítom az Olvasót, hogy kóstoljon bele: mit is élnek át sokan, akik itt egy közösséggé, sőt egy kicsit családdá formálódnak az együtt megélt időben. Mindezt Isten szabadító kegyelméből. (Némethné Balogh Katalin)