A magyar történelemnek vannak olyan sötét és démoni epizódjai, amiről a mai napig nem szívesen beszélnek az érintettek – ha még egyáltalán élnek –, s a hivatalos emlékezet is mindent megtesz azért, hogy a számára elfogadható magyarázat nyerjen teret széles körben. A huszadik századra tekintve, több ilyen eseménysor is felkínálkozik, azonban mind közül a zsidóság kiirtása volt a legszégyenletesebb, melyről már születtek átfogó igénnyel monográfiák, tanulmánykötetek, továbbá irodalmi feldolgozások, azonban a jelen könyv megpróbál a kérdéshez egy igen újszerű módon közelíteni, ami a magyar társadalom számára még fájóbb lehet. A szerző ugyanis felteszi a nagyon is releváns kérdést, miért, hogyan és milyen mértékben vettek részt a magyar közigazgatás egyes szervei és a teljes állomány a zsidók felkutatásában, összeterelésében és a deportálásban, a javak katalogizálásról és raktározásáról nem is beszélve.