A második világháború még élő emlék, a közelmúlt pregnáns része, ugyanakkor az új világ már visszatarthatatlanul épülni kezdett a maga szívós, monoton módján, makacs életösztöntől áthatva - a korszakok határmezsgye-periódusainak eme sajátos kettőssége jellemezte a hatvanas évek elejét is, amikor Georg Klein regénye játszódik. A helyszín ráerősít erre a hangulatra: a történet kulisszáit egy (meg nem nevezett) délnémet, pontosabban az egykori NSZK déli részén fekvő város peremén található városrész adja, ahol szimultán léteznek egymás mellett az újonnan épülő panelrengeteg klónházai, a régi idők emlékét őrző gesztenyefás kocsmák, és az amerikai hadsereg felhúzott kaszárnyái. Az Új Lakótelep toronyházainak kis lakóiból, csupa kisiskolás lurkóból verődik össze a nyári vakáció idejére egy csapat: Szipogó, Amcsi Misi, Csini Sybille, Farkasfej, Idősebb Fivér és a társaik egész nap az utcán és környéken bandáznak. Aztán a felhőtlen, forró napok egyszer csak megváltoznak, baljós jelek intik a gyerekeket a közelgő tragédiára, amely hamarosan be is következik: az egyikük, egy alig hatéves kislány eltűnik. Lehet, hogy elrabolták, lehet, hogy gyilkosság történt - semmi biztosat nem tudni. A gyerekcsapat tagjai - kiegészülve három tapasztalt hadirokkant veterán katonával, akik a segítségükre sietnek - kis társuk keresésére indulnak, nem sejtve akkor még, hogy egy, szinte megfoghatatlan gonosz erővel kerülnek majd szembe, "aki" sátáni mágikus cserealkut ajánl nekik... A mozaikszerűen épülő, mívesen megírt, sokszor a rögvalóság és a misztikus-szürreális szféra határmezsgyéjén egyensúlyozó történet mesélője is valószínűtlen: "egy még meg nem született, soha meg nem születő, elvetélt, ám újra és újra, örökkön jelen levő, mindentudó, pikareszk, magzatállapotú én-elbeszélő". A sajátos stílusú és hangulatú, a maga nemében mesterműnek számító regény gyakorlott, felnőttkorú olvasót igényel - nekik ígér tartalmas szórakozást. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"