A meseíróként is ismert kolozsvári irodalomtörténész előző elméleti munkáit szervesen folytató tanulmánykötete - korábbi, programadó könyve címét idézve - "Kivezetés az irodalomelméletből" (Marosvásárhely, Mentor, 2002) és bevezetés a gyakorláskutatásba, amely az írást és az olvasást is gyakorlatnak, rítusnak tekinti, így szabadulva meg a kulturális gyakorlatokat társadalmi-történeti képződményekként felfogó elméleti reflexió - szükségszerű - "kritikai elidegenedésétől". Az esszék és tanulmányok egyik része a szerző által kitalált és vezetett Terepkönyv-táborok (bővebben ld.: Terepkönyv; 200713149 ) világába vezet be és az ezekből leszűrt tapasztalatok mentén foglalkozik az irodalomelmélet és a itt körvonalazódó gyakorláskutatás alapfogalmaival. Az írások másik felét tanulmányok, kritikák alkotják, amik a kortárs magyar és román irodalom egyes alkotóit (pl. Bodor Ádám, Esterházy Péter, Gabriel Liiceanu, Andrei Pleşu) és szövegeiket elemzik. Az alapos teoretikus felkészültséggel és nagy koncentrációval készült, az irodalomtörténet és a kultúrakutatás határait feszegető és tágító írások nem csak a humán tudományok művelőinek, hanem a kortárs irodalom új utakra nyitott olvasóinak figyelmébe ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"