Gróf Bánffy Miklós – aki Kisbán Miklós néven a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik jelentős prózaírója és könyvillusztrátora volt – 1944 őszétől családjával együtt Budapestre költözött, ám 1945 tavaszán visszatértek Kolozsvárra; felesége, a híres színésznő, Váradi Aranka és Kató lányuk rövidesen visszatértek a fővárosba, így levelezés útján tartották a kapcsolatot. A romániai kommunista hatalomátvétel következtében a teljesen elszegényedett gróf 1949 végén tudott útlevelet szerezni, és elutazhatott családjához, ám néhány hónap múltán elhunyt. Az 1944 és 1949 közötti családi levélváltás anyaga jelenik meg e kötetben, azok a missilisek, amelyeket feleségének írt Budapestre, a lányának küldött Észak-Afrikába, illetve a válaszok. A kötet elején a közreadó Marosi Ildikó bevezetésként bemutatja a levelek szerzőit és címzettjeit, ezután következik az időrendbe sorolt 77 levél teljes szövege, majd a feleség, Váradi Aranka 1944 és 1952 között vezetett naplója, amely műfaji tekintetben leginkább memoárra emlékeztet. A kiadványt utószó és a szövegközlésekhez fűzött jegyzetanyag zárja. Mind a levelezés, mind a napló egy drámai korfordulót megélő arisztokrata család süllyedését és megpróbáltatás-sorozatát dokumentálja, hiszen a gazdag és befolyásos Bánffy kiszolgáltatottan és szó szerint éhesen, rongyosan menekült el kölcsönkapott kolozsvári lakásából; Váradi Aranka, a korábban ünnepelt színésznő is átélte a mellőzöttséget. Talán csak a lányuk, Bánffy Kató boldogult, aki amerikai katonatiszt férjét követte annak állomáshelyeire, Casablancába és Tangerbe. Így a levelek a Kolozsvár – Budapest – Észak-Afrika háromszöget járták be; tartalmuk pedig sokkal többet árult el a keletkezésük koráról, mint amennyit egy átlagos magánlevelezés elárulni szokott. Bennük van a II. világháború utolsó időszaka, Románia és Magyarország újrakezdésének története, a béke első hónapjainak biztató korszaka, aztán a kommunista hatalomátvétel megannyi következménye. A 77 levél, valamint Váradi Aranka emlékezése történeti háttér előtt ad beszámolót a család magánéletéről, a férjétől távol élő, majd rövidesen megözvegyülő művésznő sorsáról. Bánffy Miklós a leveleit gyakran illusztrálta egyéni stílusú rajzaival, ezeknek a másolatai is belekerültek a kötetbe, továbbá igen sok régi fotográfia, dokumentummásolat, karikatúra, portré. A bevezető és záró tanulmányokkal kiegészített kötet az író és politikus, kulturális szervező és hajdani mecénás élete utolsó szakaszának hiteles és megrendítő dokumentuma; 2002-ben megjelent első kiadása méltán viselte a Bánffy Miklós estéje címet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"