Az újságíróként, szerkesztőként, filmesként és esztétaként is egyaránt ismert Vágvölgyi B. András legújabb könyve – ahogy a borítókép is felhívja rá az olvasó figyelmét – egy olyan örvény, egy olyan tornádó, amely felkapja a magyar történelem és irodalom törmelékeit, a Kárpát-medence soknemzetiségű lakóinak életmorzsáit, töredékeit, és véletlenszerűen, a fizika törvényeinek engedelmeskedve szétszórja azokat, megjósolhatatlan alakzatokba rendezve életeket, sorsokat. A regény központi kérdése a mohóság, a hatalom és a pénz megszerzésének irracionális vágya, ami a háborús pusztításnak, az emberek kiirtásának és az aljas behízelgésnek egyaránt melegágya lesz. A trilógiaként aposztrofált kötet egyrészt téren és időn át ugrálva érinti a nácik, nyilasok és kommunisták rémtetteit, a túlélésre vágyó művészek és a lakosság életét, s teszi ezt úgy, hogy az egyes könyveket egy bizonyos Morell nevű tanár előadásai vezetik be.