Az irodalom a gondolatok és az emlékek rögzítésének és rendszerezésének időtlen kísérleteként is megragadható: Acsai Roland legújabb verseskönyvében éppen erre tesz lírai kísérletet. A versekből egy középkorú férfi alakja bontakozik ki, aki az autofikcióra épülő értelmezést mozgósítva a szerzővel feleltethető meg. A líraivá szublimált Acsai így az emlékezés, felidézés asszociatív módján gyerekkori élményeitől kezdve kamaszkori tapasztalatain át az apaság, a felnőtt élet megannyi buktatóját, megmosolyogtató vagy éppen lehangoló élményét tárja olvasói elé. Naplószerű kinyilatkoztatás, amely nem akar mást, mint felvillantani a lírai beszélő számára is fontosnak tartott emlékek közül néhány részletet, megőrizni, konzerválni, átadni mindazt, ami egyszer jelentéssel bírt.