Az Egyesült Államokban élő és praktizáló klinikai és pasztorál pszichológus a világjárvány idején írta meg Gondolatok elvitelre (2021) című könyvét, amelyben az addig alig ismert lelki kihívásokkal való szembenézéshez adott praktikus tanácsokat. Ebben 45 emlékkép fölidézésével nyújtott biztatást, reményt és bölcsességre buzdítást, azzal az üzenettel, hogy minden körülmény között van alkalom a jóság, a szeretet gyakorlására. E könyv folytatása a Gondolatok elvitelre 2., amelyben napjaink egyre gyakrabban emlegetett fogalmáról, a rezilienciáról beszél. A kifejezés ellenállóképességet, szívósságot jelent, amelynek segítségével az ember túlléphet a nehézségeken, és képes lesz lelkileg regenerálódni. Az Amerikai Pszichológiai Társaság kiadott egy nyilatkozatot e témában, ennek fölvetéseit, szempontjait követve írta meg újabb könyvét a szerző. A kötet 12 fejezetének elsője az emberi kapcsolatok „karbantartásáról” szól, és arról, hogy a barátság, rokonság, kollegialitás erőforrásul szolgálhat az ember számára. A második rész bevezetés a barátságok természetrajzába; annak fölismertetése, hogy azok a legjobb emberi kapcsolatok, amelyekben a felek egymást erősítik. A következő részekben beszél a magunkba nézés, az önvizsgálat hasznosságáról; arról, hogy a megváltoztathatatlanba észszerűbb belenyugodni, mint szélmalomharcba kezdeni. Itt esik szó olyan kérdésekről, mint a dühöngésnek utat adó lelki levezetés vagy az önutálat problémája. A hatodik fejezettől kezdve foglalkozik a rezilienciával, amely többet jelent, mint szimpla túllépés vagy túlélés; azt is kell jelentenie, hogy a kudarc elviselése után lesz erő új célok kitűzésére, friss erők mozgósítására.