Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Fekete (műnyomó) papíron adja közre verseit és festményeit Koleszár Dávid Krisztián. Belelapozva a borongós hangulatot árasztó kötetbe, a fiatal szerzőről fotót is találunk, természetesen fekete szerkóban, az Apám verse című opusánál: „Nincsen óda,/ Nincsen elégia, sem epika,/ Nincsen késztetése,/ Mert csak őszintén/ Tudott menni/ A temetésre/ A legkisebb fia… Azért nincs istenem talán,/ Mert túl korán meghalt/ Az Édesapám…” Az apját tizenegy évesen elveszítő fiú egy másik költeményében így nyilatkozik emós viseletéről: „Sokan hordunk fekete ruhát./ Divatos, tetszetős s passzol mindenhez./ Vicces, mert talán hagyományőrzésből/ Vagy talán kapcsolódik Istenhez/,… Így a külvilágnak mutatjuk,/ Valaki eltávozott, itt hagyott./ És ez fáj!/ Mégsem kívülről, belülről öl meg a magány” (Gyászold meg, ha szereted!). Fekete oldalak, sötét sorok és gondolatok – így összegezhető az önállóan tizenhét évesen új életet kezdő költőpalánta első, bemutatkozó könyve, melyet „nem örömódának szánt”.
Koleszár Dávid Krisztián

Gondolatok a maradéknak

Borító ár
5 990 Ft
Aktuális online ár
4 493 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Koleszár Dávid Krisztián
ISBN
9786156297228
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2022
Méret
[97] o.
Kiadó
Szerző
Cikkszám
3001071317

Darabszám
Teljes leírás
Fekete (műnyomó) papíron adja közre verseit és festményeit Koleszár Dávid Krisztián. Belelapozva a borongós hangulatot árasztó kötetbe, a fiatal szerzőről fotót is találunk, természetesen fekete szerkóban, az Apám verse című opusánál: „Nincsen óda,/ Nincsen elégia, sem epika,/ Nincsen késztetése,/ Mert csak őszintén/ Tudott menni/ A temetésre/ A legkisebb fia… Azért nincs istenem talán,/ Mert túl korán meghalt/ Az Édesapám…” Az apját tizenegy évesen elveszítő fiú egy másik költeményében így nyilatkozik emós viseletéről: „Sokan hordunk fekete ruhát./ Divatos, tetszetős s passzol mindenhez./ Vicces, mert talán hagyományőrzésből/ Vagy talán kapcsolódik Istenhez/,… Így a külvilágnak mutatjuk,/ Valaki eltávozott, itt hagyott./ És ez fáj!/ Mégsem kívülről, belülről öl meg a magány” (Gyászold meg, ha szereted!). Fekete oldalak, sötét sorok és gondolatok – így összegezhető az önállóan tizenhét évesen új életet kezdő költőpalánta első, bemutatkozó könyve, melyet „nem örömódának szánt”.