Kövesdi Dezső gépészmérnök három év keleti fronton letöltött munkaszolgálat után, alakulatával nyugat felé tartva elhatározta, semmiképp nem hagyja el Magyarországot, ezért az osztrák határhoz közeli Mosonszentpéteren megszökött, ám szinte azonmód szovjet fogságba esett. Ekkoriban már tudta, mi történt a hátország zsidóságával, ismerte családja veszteségeit, értesült szülei haláláról; egyetlen reménye az maradt, hogy felesége Kaposvárott túlélte a front átvonulását. Lényegében magára maradva, fogságba esve, rabságában kezdte rögzíteni gondolatait, főképp, hogy kiírja magából szenvedését, hogy átlendüljön élete mélypontján. Írása nem igazán napló, inkább gondolatai és érzései megszületésének időrendi krónikája. A följegyzések első napja 1945. április 7., e napon szakadt el alakulatától.