Bár a kötet címe túlságosan általános, mégis pontosan kifejezi a tartalmát. A szerző a teozófia gondolkodói rendszerével tekint a világra, vagyis az egyetlen, ám végtelen isteni bölcsesség sok-sok részigazságát fogalmazza meg. A teozófia az isteni bölcsesség, a tényleges igazság ismeretét jelenti, csakhogy az ember - a maga véges életében - e végső igazságnak csupán néhány részletét ismerheti meg. Ugyanakkor önmaga megismerése révén eljuthat az igazságok érvényének megtapasztalásához. Szalay Gábor e könyvében a fölismert, megtapasztalt részigazságok sokaságát adja közre. A nyolc fejezetből álló kötet első gondolatmenete (Fiat lux!) a teremtő Isten igazságainak számbavétele olyan módon, hogy közben a szerző a modern természettudományok eredményeit is fölhasználja, így például a tudománytörténet felől közelít az ókori görög tudományosság fölismeréseihez, hivatkozik Descartes és Leibniz tételeire, a korszerű anyagvizsgálatok és a DNS-kutatás, a biokémia megállapításaira, és korszakos írók axiómáira. Számba veszi, hogy az emberi tudás és művészet fejlődéstörténetében mely kimagasló alkotók vitték közelebb az embert a végső igazságok fölismeréséhez: Szapphótól Szent Ágostonon és Aquinói Szent Tamáson át Albert Schweitzerig és Heideggerig. Valamennyien egy-egy részigazság fölfedezésével vezették közelebb az emberiséget az egyetemes igazsághoz. Kötete második felében az emberi lét nagy kérdésköreit - elmúlás, szerelem, nemzettudat, a borban levő igazság, zene, utazás, Isten és a bioszféra kapcsolata - teozófiai közelítéssel vizsgálja meg, egy-egy kis esszé formájában. Írásai között akad érvelő okfejtés és aforisztikus megfogalmazás, illetve már-már szépirodalmi igényű esszé. E változatos műfajokban világítja meg a teozófia több alaptörvényét, mint az ok és okozat törvényét, az újjászületés, a fejlődés, az áldozatvállalás törvényét és a teozófia elveit követő életmód kritériumait. A kötet bevezetésül szolgálhat a teozófia alapvető ismereteibe. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"