Az 1956-os forradalom vérbe fojtása után mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, és alig egy év múltán a menekültek 90 százaléka véglegesnek tekintett hazájában le is telepedett, ami valóságos „humanitárius csodának” tekinthető. A hidegháború viszonya között és ellenére a menekültek befogadását nagymértékben segítette az együttműködö nyugati társadalmak szolidaritása; a kedvező fogadtatáshoz hozzájárul azt is, hogy a magyarok ideális jövevényeknek számítottak, hiszen fiatalok, egészségesek, képzettek, jó munkakultúrával rendelkezők voltak.