A kötet műfajilag nehezen besorolható, memoár-szilánkok, kultúrtörténeti esszék, anekdoták és útirajzok keverednek benne. Ez a töredezettség – amelyet maga a szerző is „prózai foszlányokként” definiál, tökéletesen rímel a beat-irodalom - az ötvenes évek amerikai fiatalságának kételyeit, egzisztenciális helyzetéből adódó nyugtalanságát, rossz közérzetét kifejező - spontán, kollázsszerű építkezésére. A szövegek hangvétele rendkívül közvetlen, mentes mindenféle akadémiai merevségtől vagy utólagos szépítéstől. A szerző 1986-ban távozott Magyarországról, először Hollandiába ment, majd innen „dobbantott” az Egyesült Államokba, ahol személyesen találkozott a beat irodalom legnagyobbjaival (például: Allen Ginsberg, Gregory Corso, Ferlinhetti).