A közgazdász szerző a társadalmak és gazdaságok jelenlegi sebezhetőségére, a GDP-számítás korrekciójára hívja fel a figyelmet. Kiss Tibor szerint a kortárs elméletek és modellek nem vesznek figyelembe olyan alapvető változókat, mint az időbeli tényező, valamint az adott társadalom szellemi-mentális állapota. A könyvben szereplő öt dimenzió erre vonatkozik, vagyis hogy az aktuális helyzetet, valamint a prognózisokat e két változóval kiegészítve kellene újragondolni. Az ökológiai közgazdaságtan tehát a klasszikus változók helyett az einstein-i modellt alapul véve az idő dimenzióját, a természet sérülékenységét, megújulását, s ebből adódóan meghatározó szerepét, s e környezeti rendszerben az ember helyét emeli ki. A gazdasági és társadalmi mutatók a téves, korlátozott nézőpontú modellek és premisszák miatt korrelálnak kevésbé a valós tapasztalatokkal. A felkínált szemlélet ökotudatosan a megújuló erőforrásokra, valamint a fenntartható modellek kialakítására helyezi a hangsúlyt, s az embert mint termelőt és fogyasztót lélekkel bíró entitásként kezeli – vagyis állandó, változatlan státuszából kiemeli. Az öt tematikus fejezetet magában foglaló monográfia a bevezetést követően a hegeli dialektikából és történelemszemléletből indul ki, s a „Szellem” erejét és hatását vizsgálja, mint ami Hegel meglátása szerint a történelem mögöttes folyamatára nézvést bír befolyással. A következőkben a kortárs modelleket nézi meg közelebbről, melyek alapos vizsgálata után az emberiség és a civilizációk körforgására irányítja olvasói figyelmét. E ciklikus modell Kiss Tibor olvasatában mégis összeegyeztethető a lineáris, fejlődéselvű változattal.