Irodalom-, kultúr-, politika és médiatörténeti horizontot nyit meg Dobó Gábor átfogó jelleggel papírra vetett monográfiája, melyet a szerző az avantgárd folyóiratok társadalomtörténeti aspektusának feltárásán keresztül a lapok transznacionális olvasatának szentelt. A huszadik század első felét meghatározó irodalmi, kulturális és részben politikai mozgalmak olyan izgalmas és váratlan nemzetközi összefonódásokat, feltárásra érdemes hálózatok mutatnak, melyek nem merülnek ki egymás ismeretében. A távoli kultúrákba tartozó, eltérő nyelveken alkotó szerzők élénk érdeklődéssel követték nemcsak honfitársaik, de a más nációba tartozó művészek újító próbálkozásait. Dobó a visszaemlékezésekre, levéltári forrásokra, a megjelent lapokra és kiadványokra alapozva tárja fel a jelentősebb alkotók kapcsolati rendszerét, bemutatva, hogy milyen lehetőségei voltak például Kassák Lajosnak arra, hogy nemzetközi kapcsolatrendszerét élénken tartsa. A kötet Kassák mellett a futurista Filippo Tomasso Marinettit, illetve a dadát alapító Tristan Tzarát állítja a középpontba. A kötet nyitó fejezete a jelentősebb lapok transznacionalista hálózatának felvázolása vállalkozik, mely során elsősorban a Monarchia utódállamaira helyezi a fókuszt. Ezt követően az olasz futurizmus veszi át a főszerepet, s a kötet részletekbe menően feltárja, hogy a nemzetközi avantgárd szcéna, s azon belül a magyar szerzők és teoretikus milyen reakciókat adtak az olaszok kezdeményezéseire. A helyzetet a világháború ténye, valamint az a megkerülhetetlen tény, hogy a magyarok és olaszok egymás ellenségeiként vettek abban részt, erősen rányomta bélyegét e kapcsolatra.