„»A futballhoz mindenki ért«” – hangzik a pikírt, gúnyos mondás. Természetesen nem ért hozzá mindenki, ez nyilvánvaló. De azért ennek a mondatnak van egy rejtett tartalma, sőt, igazsága. A futballhoz azért „ért” mindenki, mert mindenki számára világos, hogy a futball meghatározó szerepet tölt be a magyar emberek szívében-lelkében. Még azokéban is, akik nem követik, sőt azokéban is, akik nem szeretik.” – írja Schmidt Mária a kötet előszavában. A hajdan büszkén „Futbóliának” titulált Magyarországon az ötvenes évek első felében a futballrajongók szenvedélyét is túlszárnyalta az állami propaganda futballőrülete. A büszkeség hivatalos tónusa azonban gúnyos, lesajnáló hangütéssé változott. A publicisztikákból, esszékből és tanulmányokból álló kötet igyekszik feltárni ezt a száznyolcvan fokos fordulatot, amely döntően az ötvenes évek közepén következett be, de hatása máig tart.