Lakatos Menyhért a magyarországi cigányság egyik legjobb ismerője volt; annak idején több, e tárgyba vágó riportja, szociográfiája jelent meg különböző lapokban. Első regénye feltehetően önéletrajzi elemekből szövődött: a harmincas-negyvenes években játszódik egy Békés megyei falu cigánysorán. Főszereplője az értelmes, gondolkodni vágyó cigánygyerek, aki egy szerencsétlen baleset szerencsés következményeként tovább tanulhat, helyzete azonban igen felemás, hiszen a putriból jár be a gimnáziumba, a két életforma közötti szakadékot mindennap át kell ugrania. A cigánysor lakói nagy tisztelettel szemlélik a korán érő fiatalember kiemelkedésének állomásait, neki azonban kevés hajlandósága van a továbbtanulásra, bár igen jó fejű, kitűnő tanuló. Otthoni életmódja hasonlít a cigánysoron lakóékhoz. Még nincs tizenhét éves, amikor már "feleséget" választ, a lólopás, a törvénnyel való szüntelen összeütközés természetes része életének. Sorsa mégis az elszakadás felé vezet. Amolyan népmesei hősként oldja meg a közösség gondjait, utat és példát mutatva a kiemelkedéshez. A rendkívül érzékletesen, nagy mesélőkedvvel megírt regény szerkezeti aránytalansága ellenére is nagyszerű, ma is jó szívvel ajánlható olvasmány. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"