Az autofikciós regény olvasásakor nem árt tudni a szerző életrajzának néhány adatát, például azt, hogy 39 éves korában több bankot kirabolt, ezért hat évet ült börtönben, és itt kezdett írni. Az sem mellékes, hogy a szerző tömör önjellemzése így szól: „Fent és lent, de sohasem középen”, ami egyértelmű utalás szélsőségekre hajlamos személyiségére. Ez a könyv csakugyan a mélység és a magasság életvertikumát jeleníti meg. Latinovits Károly az emlékezéseit az 1980-as évekre visszatekintve kezdi, amikor 15 évesen elkezdett fülbevalót viselni; ez aztán komoly konfliktust okozott közte és édesapja között.