A prózaíróként nagyon fiatalon, már 2003-ban átütő sikert elért Murányi Zita véleménye szerint a próza és a vers között nincs igazán karakteres különbség, ő maga mindkettőt műveli, de meglátása szerint a versek olvasása kétségtelenül „időtakarékosabb”. Ebben a kötetében azonban nem ez utóbbi változatot kínálja olvasóinak. Regényében végig úton van, ez az úton „levés” határozza meg főhőse, Zselyke életének történéseit is. A fiatal nő a szerző alteregója is lehet, „megszállottan” keresi azokat a kapaszkodókat a hétköznapokban, amelyek segítségével fel tudja dolgozni öröknek vélt szerelmek elmúlását, szeretteinek halála okán megélt gyászát, miközben várakozó figyelemmel, irányított szemlélődéssel pásztázza az őt körülvevő világot.