Az író e kötete negyvennégy rövidke prózájában az élet inkább kisebb, mint nagyobb kérdéseit fölvetve arra keres választ, milyen élet előzi meg a szükségképpen bekövetkező halált. A köznapok apró-cseprő mozzanataiban mutatja meg az emberi sorsok fordulatait, a születéstől a halálig tartó forgószínpad jeleneteit. Az Egy szó… című írás egy nő monológja, akit élettársa egyszerűen elküld, kitesz a lakásából. Az asszony számba veszi, hol húzhatná meg magát; de nem mehet sem az anyjához, sem a nővéréhez, egyedül a főnöke ad neki ideiglenes szállást, intim szolgáltatásért cserébe. Ahogyan az asszony végig gondolja rokonai, ismerősei, kollégái személyiségét, rá kell jönnie, mennyire egyedül van, hogy senkire nem számíthat.