A meseregény címszereplője egy fabábú, akit nem gúnyoltak mindig Foltoskönyökűnek. A történet elején még díszes-színes, nyalka fahuszár, aki az esztergályos műhely cégéreként büszkén és eléggé rátartian táncol a szélben. Egy hirtelen szélroham azonban letépi vasrúdjáról és egyenesen egy tócsába repíti, ahol az összes szép festés leázik róla. Egy romos magtárban húzza meg magát, ahol vidám macskákkal barátkozik össze, akik szívesen megtréfálják a bábut. Ő bosszúképpen - varázserejű foltjai használva - vastag hólepellel borítja be a várost. A mese azonban jó véget ér: a Tavasz nemcsak a havat olvasztja el, hanem a fahuszárnak is segít visszatalálni egykori otthonába. A kis elbeszélés különös hangulatú, egyedi mesevilágot teremt, amelyben nemcsak a cégérek és az állatok, hanem a padláson hányódó ütött-kopott cilinderek is megszólalnak. A szerzőnőnek a második világháború után megjelent első könyve majd félévszázad elteltével lát újra napvilágot, megújult köntösben. Az óvodás-kisiskolás korosztálynak szóló, ízléses kivitelű kiadványt Tóth Zoltán karakteres illusztrációi kísérik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"