Vannak költők, akik legtöbbször a kereső embert, az útkeresőt, a magára találni akarót, a labirintusban tévelygőt ábrázolják – Karacs Andrea is közéjük tartozik. Nem véletlenül kerülhetett kötete élére a GPS című vers, amely a műholdas irányítású útbaigazító eszköz imitált hangján vezeti erre-arra a lírai alanyt, hogy a végén kiderüljön, ugyanoda érkezett, ahonnét elindult. A versek alanya folyton keres valamit, folyton döntés előtt áll, mindenkor válaszokat kell találnia, egész élete ilyesfajta egzisztencialista megpróbáltatás. Gyümölcslevest főz vasárnapi ebédre, ám anyja szerint ünnepnapra húsleves dukál, apja szerint viszont hiába főzne húslevest, úgysem lenne finom (Gyümölcsleves).