Embereken segíteni mélyről jövő és kikezdhetetlen hivatástudat nélkül nem lehet, kiváltképp, ha az orvoslást tűzi ki valaki maga elé elérendő célként. Sólyom Antal kiváló magyarsággal megírt önéletrajzi könyve nem csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy hogyan viselkedhet valaki etikusan egy számára is fenyegető történelmi korszakban (mivel 1956 után nem lépett be a KISZ-be, nem folytathatta kutatásait), hanem azt is, hogyan maradhat valaki évtizedekig állhatatos választott útján még akkor is, ha egy másik életveszélyes dologgal, egy akkor még gyógyíthatatlan krónikus betegséggel kell megküzdenie nap nap után. Sólyom Antal ugyanis egészen 2014-ig Hepatitis C vírussal volt fertőzött, amely heveny májgyulladást okozva többször is életveszélyes állapotba sodorta, ahonnan csak szerettei és az orvostudomány révén menekült meg (májátültetés, majd a vírust kiirtó gyógyszer kifejlesztése 2014-ben).