„Olyan erővel ragadja meg a járvány első napjaiban megtapasztalható hangulatot, mint Albert Camus regénye, A pestis”, írta egyik kritikusa a Fóbia első könyvéről. A második könyv tovább mélyíti ezt az egyszerre testi és szellemi utazást. A fizikusnő perspektívájából láttatott történet fájdalmas erővel mutatja meg a kór lefolyását, majd egy temetést és az azt követő tort, ahol összegyűlnek a család tagjai, hogy emlékezzenek, s ahol realitás és irrealitás, álmok és víziók világa találkozik: hazugságok, feltételezések, torzítások sűrűjében találjuk magunkat, zavarba ejtő módon, hiszen nem tudhatjuk, mit hihetünk el és mit nem. Ám a második könyv nemcsak a járványhelyzet mélységeit láttatja, annak utóhatásait is. Vallomás és újrakezdés. „Egyszerre szeretnék ordítani és láthatatlanná válni.” Szöllősi Mátyás könyvről könyvre, ösztönösen építkezve ír hitről és kétkedésről, a véletlenszerűség hatalmáról. A lélek mélyére hatol, legyen szó családi vagy párkapcsolati traumákról, súlyos betegségről, vélt vagy valós öngyilkossági kísérletről, önvizsgálatról. Szöllősi Mátyás 1984-ben született Budapesten. Író, költő, fotóriporter. Önálló művei: Aktív kórterem (versek, 2010) Állapotok – negyvenöt töredék (versek, 2011) Váltóáram (elbeszélések, 2016) Budapest Katalógus (fotóalbum, 2017) Simon Péter (regény, 2018) Illegál (két kisregény, 2020) Szabad (válogatott és új versek, 2022) Fóbia (regény – első könyv, 2024)