A politikus és publicista Hegyi Gyula könyve sajátos módon elegyíti a memoár, a családtörténet, a korrajz és a múltról való esszészerű elmélkedés vonásait. Mint írja, annak idején a jelennek élő fiatalemberként nem érdekelte, mi történt a családjában a születése előtt, ám ahogy a saját fiatalsága is a múltba merült, úgy érezte, hogy a hajdani fiú megérett arra, hogy elszámoljon apja és családja emlékeivel. A kötet fejezetei a róluk szóló szereplők nevét viseli; az első (Gyula) a maga élettörténetének egy epizódja, azé az időé, amikor fiatalon, ösztöndíjasként Varsóban élve először gondolkodott azon, mit jelent otthonosság és idegenség, múlt és jelen viszonya.