A röviden csak Freiheitschriftként (vagyis Szabadságtanulmányként) emlegetett schellingi mű a német idealizmus alakjának egyik fő, sokat emlegetett és hivatkozott alkotása. A nem túl hosszú, de tagolatlansága és elvontsága okán is nehezen befogadható írás az emberi szabadság lényegét jelöli ki vizsgálata tárgyául. A mű elején azt vizsgálja, hogy a szabadság fogalma, hogy egyeztethető össze - a német idealizmus számára oly fontos - filozófiai rendszerrel, majd a világban lévő gonosz magyarázatáról és ennek a szabadsággal való szükségszerű összefüggéséről beszél.