David Gilmour kanadai filmkritikus nem kertel: őszintén bevallja, hogy annak idején a tanulással kapcsolatos traumák emészthetetlen gombócként ülepedtek le lelke legsötétebb bugyraiban. Mint később kiderült, iskolai gondjai mintegy semminek tűntek saját kamasz fia, Jesse eredményeihez - vagy inkább eredménytelenségéhez - képest. Megregulázandó gyermekét, magához vette őt - hiába: a makacs utódnak nemhogy tanulni nem volt kedve, de elhatározta, hogy semmilyen iskolába nem jár soha többé. A kétségbeesett apa végső megoldásként vetette fel a közös filmezés tervét: hátha a látottak tanulságai, mélységei megérintik Jesse lelkét, s változásra bírják őt. Az ötlet jobban sült el, mint gondolta, s közös, elemző beszélgetésekbe torkolló kétszemélyes filmklubjuk három éven keresztül működött, átformálva, csiszolva a fiú lelkét-szellemét, átalakítva, intimebbé, felnőttebbé téve apjával való kapcsolatát. David Gilmour ennek a három évnek a krónikáját adja most közre; és miközben nyomon követhetjük kettejük történetét, lenyűgöző felfedezőutat tehetünk a filmművészet határtalanul gazdag univerzumában is. Különleges, intelligens olvasmány - szülőknek, gyerekeiknek egyaránt ajánlható.