A világ és ezt kitágítva a létezés - leszűkítve pedig a tapasztalás - hermeneutikai szemlélete köszön vissza Szendrői Csaba kötetében, aki értelmezés és megértés lírai útját járja be költeményeiben. Különösképpen foglalkoztatja maga az írás, a szavakkal alkotás aktusa: "Nincs sötétebb hely a földön, mint egy / érintetlen fehér papír. Itt egyből tűzijátéknak / kell lennie - író vagy. Vagy költő. Az tudod, / hogy mit jelent? Mert én nem tudom." (Kettesek); vagy: "Én sosem tudtam verset írni. / Csak nyomok egy entert, ha / egy sor éppen ilyen hosszú, / mint ez itt. Aztán ide kettőt. // De csak hogy esztétikaliag / könnyebb legyen a szemnek, / meg a forma mégiscsak val / ódibb, mint a vélt jelentés, pl." (Antianyag). Ez utóbbiban megjelenik a folyamat másik oldala is, a befogadói oldal, amely éppúgy érdekli, izgatja: "nem lesz ez költészet attól, / hogy annak olvasod, / mindene szabályszerűség / lehet a véletlen műve is." (Szuperpozíció). Sokszor valami kozmikus érzület hatja át sorait, egészen a gondolati és valós mélyűrig tágítja elmélkedését; ennek önreflextív, ironikus felhangjai már a címben megjelennek, megtréfálva az olvasó elméjét, meghintáztatva kicsit a Fény-Féyn tengelyen, mely visszaköszön az Isten kockázik című prózaversbe szőve is: "...a csillagokból fotonok sugározzanak ki (#féyn), ezek legyenek egyszerre hullámok és részecskék, hogy terjedhessenek a vákuumban is, hogy ellássák energiával a bonyolultabb struktúrákat". A szöveget Rebák Tamás fekete-fehér rajzai illusztrálják a kötetben, amely elsősorban a filozófiai-játékos líra kedvelőinek ígér tartalmas időtöltést. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"