A szépirodalom kisepikai műfaja, a hagyományos szerkezetben felépített novella, egyre kevesebbszer van jelen napjaink irodalmi kánonjában. Aknay Tibor tíz írást tartalmazó karcsú kötetet erre a vélekedésre cáfol rá. A szerző a műfaj legnemesebb hagyományaira építve formálja szereplőinek sorsát, egyetlen sorsfordulat köré építve novellájának cselekményét. Kevés szereplő jellemzi ezeket az írásokat, amelyeknek vége jellemzően valamilyen, többnyire meghökkentő csattanóval zárul. A szerző finom ívű, gondosan megszerkesztett képekben, veretes, ám mégis a lényegre szorítkozó, "szűkszavú" mondatokban mutatja be szereplőit. A bosszú című novella friss özvegyasszonya, a férjével leélt közel negyven esztendő után, a temetésről hazatérve, egy ódon szekrény fiókjából kihulló, rózsaszínű levélpapírra írt, szerelmes sorokat talál. Ebből világosodik ki számára, hogy imádott Ference, legjobb barátnőjével csalta őt éveken keresztül, mi több egy fiúval is megajándékozta, a mára már szintén a temetőben pihenő Margitot. "Nemes" bosszúja nem marad el, a sírásókkal megsemmisítteti a friss sírhantot... A kötet címét adó novella festője, egy négyéves, Angelika nevű kislánynak állít emléket, aki a sors kegyetlen játéka folytán a művész szeme láttára vesztette életét egy közúti balesetben. A férfi nem tudja megfesteni, a sötét színekben láttatott város képét mindaddig, amíg egy éteri jelenetben meg nem jelenik Angyalka, aki a festmény befejezésére ösztönzi őt, amelynek csodájára járnak a későbbiekben az emberek. A sótartó című novella öreg cipésze egy műhelyébe betérő fiatalemberrel osztja meg emlékét, annak a sótartónak történetét, amely egész életét meghatározta. Ekként sorakoznak a kötetben a novellák (Hollómese, Bolondmári, Hazatérés, felhőbárka stb.), melyek mindegyikét átlengi a halk hangú, szelíd elmúlás, amely Aknay írói képzeletében mindig talál fogódzót, olyan lírai hangot, amely az élők reményének megtartáshoz szükségeltetik. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet széles körben ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"