A 2012-ben elhunyt zenész-író Hazai Attila művének narrátora, Feri kényszerképzetektől gyötört, önmagával meghasonlott fiatalember. A könyv tulajdonképpen az elbeszélő magára találásának története, akit önveszélyes betegként a stuttgarti kórház idegosztályán kezeltek, mindaddig, amíg apja Budapestre nem küldi. A passzivitása és teljes érdektelensége miatt csődöt mondott lélek örvénylő mélységeibe vezeti az olvasót; a néhol már durván-pejoratívan naturalisztikus leírásokból fokozatosan bontakozik ki az elbeszélő mániákusan felfokozott vágyakozása a nem éppen egészséges értelemben vett boldogság állapota iránt, ami ijesztő és idegen a legtöbb ember számára. A regény cselekménye egyébként egy kalapvásárlás köré fonódik. Feri, miután egyik barátjával egy élénkzöld kalapot vásárol; eközben sehogyan sem tud megszabadulni az elárusítónő visszataszító, egyben tolakodónak tűnő testének víziójától. Visszatér a boltba, de amikor nő felhívja a lakására, Feri elmenekül. A regény többi szereplője (Feri barátai és barátnői) szintén különleges figurák, s ha éppen nem homoszexuálisok, akkor a főhőshöz hasonlóan valamilyen extrém lelki nyavalyában szenvednek. Csakhamar tudatosul a főhősben a meglepő felismerés: a zöld kalap vásárlásakor megismert vonzó-taszító testiségű hölgy tulajdonképpen a saját édesanyja, aki pesti tartózkodása alatt is mindvégig kapcsolatban állt apjával. E döntő felismerés után az elbeszélő vélhetőleg elindulhat a megnyugvás, illetve a gyógyulás útján. A pszichoanalízis ismerős tételeit hol illusztráló, hol játékosan kifigurázó, a szövegformálás szintjén ironikus, de mélyebb rétegeiben meglehetősen komor életérzést sugalló mű - a modern prózán edzett olvasónak ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"