Bár Hemingway nevét a regényei tették világszerte ismertté, novellái alkotják életművének legmaradandóbb részét, és annak idején e műveivel alapozta meg írói karrierjét. Ahogyan regényei, úgy kisprózái is pontosan mutatják prózai karakterének legjellegzetesebb vonását, a férfias erények „jéghegy-elvű” ábrázolását. Hemingway alapelve ugyanis a tömörség volt; elbeszélései szövegében csak a jéghegy csúcsa jelenik meg, az olvasónak ebből kell következtetnie a jéghegy víz alatt levő nagyobb részére, azaz a sorok mögé kell néznie. Férfiközpontú írói világában nagy szerepe van a testi erőfeszítéseknek (vadászat, halászat, sport, harc), valamint a halálnak, amely rendszerint nem dicsőséges, hanem a valósággal és az értelmetlenséggel szembesítő.