A borúlátó lélek fényre vágyik. Szinte sóvárog madarak röpte után. Régi békés, derűs, emlékek törnek fel, de megbújik mellettük a jelen kataklizmája is. Spirituális magasságokat hódít meg a képzelet. A Fényvisszaverődés versei külső és belső tájakon vezetnek keresztül – fény és árnyék, hit és kétség, vágy és elmúlás határvidékén. E kötet lapjain a múlt visszfényei világítanak bele a jelen fátyolos sötétjébe. Az emlékezés nem menekvés, hanem egy átjáró a megértéshez, a megbékéléshez, a belső újjászületéshez. A szépség magasba törő fennköltsége mutatkozik meg a tájban, a természeti képekben és a felejthetetlen műalkotásokban. A könyv nemcsak a világot, hanem önmagunkat is más fénytörésben mutatja meg.